Kerekesszékben élni mindenképpen kihívás, aktív életet élni benne pedig még inkább az. Rengeteg olyan nehézség adódhat, amit nehéz legyőzni, ha ki vagyunk téve mások segítségének, az akadálymentesítési hiányoknak, és nem utolsó sorban az időjárás viszontagságainak. A Magyarországról útnak indult fejlesztés azonban megoldást nyújthat gördülő embertársaink számára.

A Kenguru egy olyan autószerű váz, amelybe könnyedén beparkolhatunk kerekesszékkel, majd egy motorbicikliéhez hasonló kormánnyal irányítva falhatjuk a kilométereket 40 km/h sebességgel 100 kilométeres távon. A Smartnál is kisebb autó gyártására a magyar származású Kissároslaki István talált módot Amerikában, miután a lebénult amerikai ügyvéd, Stacy Zoern Austinba csábította annak ígéretével, hogy segít befektetőt találni. A célkitűzés meg is valósult, másfél év múlva megkezdődik a Kenguru sorozatgyártása.

A Kenguru eredete

Az apró autót a Rehab Rt. égisze alatt Varga Zsolt ipari formatervező álmodta meg 2002-ben, majd egy németországi kiállításon díjat is nyert vele. Azonban Európában nem tudták megoldani a gyártását, ezért a két elkészült prototípus letakarva porosodott éveken át. A nagyszerű találmány, feledésbe merült.

A Németországban nevelkedett Kissároslaki Istvánt magyar felesége tanította újra magyar nyelvre, és 2005-ben vissza is tértek gyökereikhez. István ekkor a Rehab Rt.-nél kezdett dolgozni kereskedőként. 2006-ban aztán rábukkant a Kengurura, és intenzíven piszkálni kezdte a fantáziáját.

Magyar próbálkozások

Mivel a Rehab Rt. nem védette le az autót, és nem is szándékozott foglalkozni vele a továbbiakban, ezért 2008-ban István átvette a stafétabotot és a Kengurura alapozva külön céget alapított. Ázsiában kezdett keresgélni, hogy költséghatékonyabbá tegye az autó gyártását, majd megkezdte a tárgyalásokat is. Minden rendben ment, mivel az állam és az EU 100% garanciát vállalt a Kengurura. A támogató bank azonban az utolsó pillanatban visszalépett István tervei szertefoszlottak, de ő mégis kitartott az álmai mellett.

A sorsdöntő hívás

2010-ben egy ismeretlen amerikai hölgy szerette volna leadni rendelését a Kengurura, ám István kénytelen volt azt mondani neki, hogy amíg elő nem teremti a gyártáshoz szükséges tőkét, nem tud eleget tenni a kérésnek. Ám Stacy kitartóan kereste, és felajánlotta segítségét. István úgy döntött, hogy kockáztat és kiutazik Amerikába egy találkozóra. Stacy, szabadalmi jogászként tevékenykedő mérnök kollégája is beszállt a projektbe, és végül általa sikerült befektetőt szerezni. 2011-ben István családostól Amerikába költözött, és azóta is a Kenguruért dolgozik.

A mobilitás ára

A Kenguru előreláthatólag kb. 5,5 millió forintnak megfelelő amerikai dollárba fog kerülni, mely nem kevés, de még mindig csak hozzávetőlegesen a fele a fejlesztésre kicsit hasonlító Super Four-hoz képest. István szerint idő kell ahhoz, hogy a gyártás olcsóbb legyen. Ez hosszú folyamat, melynek végére a felhasználói árat is szeretnék csökkenteni. Jövőbeni terveiket képezi az európai gyártás megkezdése is. Magyarországot azonban István kizárta későbbi terveiből. Német neveltetése hozzászoktatta a precizitáshoz, és pontossághoz ezért nem tud mit kezdeni azzal, hogy a magyarok a kreativitásukat nem egy-egy cég fejlesztésére fordítják, hanem a túlélésére, amit alapvetően rossz stratégiának és hozzáállásnak tart.

Kinek jó a Kenguru?

A Kenguru nem végső és univerzális megoldás, hiszen pl. túlmozgásos sérültek számára egyelőre nem ideális. Viszont azoknak a személyeknek, akiknek felsőtestük ép, teljesen reális lehetőség az utazásra. A Kengurut sokan kétkedve fogadják, ám sokszor bebizonyosodott, hogy ami jelenleg szokatlannak tűnik, az évek múlva természetessé válhat. A Kenguru minden érdemén túl nem más, mint egy lépés. Egy lépés, mely közelebb viszi a világot ahhoz, hogy a mozgássérült személyek hatékony társadalmi integrációja megvalósuljon, és életük minden akadály ellenére a lehető leggördülékenyebb legyen.